Második fejezet

2015.08.06 13:53

A napok teltek múltak.

Naggyából már megszoktam a helyet. Már Betyár sem volt olyan bunkó velem, és képzeljétek megszoktam a szénát is. Egy nap igazából evésből, ivásból állt. Nagy ritkán kivittek engem az udvarra sétálni. Futószárazni is megtanítottak. Persze Betyárral minden nap foglalkoztak. Egyszer lovagolni ment azzal az aranyos kislánnyal, a gazda lányával. Egszer fogatba fogták be. A mázlista még a helyi lovasnapra is kilyutott. Persze mi meg csak bent pushadtunk abban az istállóféleségben.

Egy nap idegen látogató jött. Fogalmam sincs, hogy mért. Alaposan szemügyre vettek engem. Igen jól gondoltad! Megint kínosan éreztem magam. És állandóan kérdéseket tettek fel.

-Hány éves? - kérdezte ezt a nő. Magas nő volt, a dús szőke haját ringatta az enyhe szél.Kb. 30 körülinek tippeltem - Milyen fajta? Bevan lovagolva? Kocsizva?

- 4 éves. - válaszolta a gazdám. - Nóniusz, nincs belovagolva és nincs kocsizva.

- Hmm. -Méregetett tovább a nő- Sajnálom uram. Én olyan lovat vennék a lányomnak ami legalább bevan lovagolva.

Micsoda?! Mért csak olyat ami bevan lovagolva? Ha engem vett volna meg hű társa lettem volna annak a kislánynak. Viszont, ha most belegondolok örülök, hogy nem ők vettek meg. Majd a későbbiekben megtudjátok, hogy mért.

Majd a nő tovább nézegetett, de már nem engem hanem Maját.

- Hmm.... Ez a ló nagyszerű lenne........ - kíváncsian halgattam, hogy milyen dicséretet mond még a nő Majáról. - Viszont túl nagy lenne a lányomhoz. A lányom még csak 5 éves és elég kicsi.

Maja nagyon csalódott lett, és én is. Maja tökéletes lett volna a kislány számára. Nagyon kezes ló, nem ellenkezik és imádja a gyerekeket. Nem tudja az a nő milyen lehetőséget hagyott ki. Ráadásul a lánya pár év múlva úgy is nagyobb lesz.

A nő mostmár Rozit nézegette. Majd egyszer csak örömmel felszólalt.

-  Ő tökéletes lesz. Pont jó méretben is az én kicsi lányomhoz. Viszont előtte lenne pár fontos kérdésem. - a nő egy kis habozás után folytatta - Bevan lovagolva? 

A gazdám erre örömmel felelt. - Igen asszonyom!

- Akkor megveszem!

Rozi nagyon boldog lett. És mielőtt elvitték azelőtt sok sikert kívánt nekünk, aztán mi is neki.

Teltek múltak a napok. Volt pár látogatunk, de én senkinek sem kellettem. Maját egy idő után megvette egy férfi és nekem úgy tűnt nagyon jó érzéke lehet a lovakhoz. Ketten maradtunk Betyárral. Majd egyik napon egy fiatal jövevény érkezett akivel nagyin összehaverkodtam. Neki sem volt neve ahogy nekem sem ( viszont én a későbbiekben rájöttem, hogy Gitta a nevem, mindig is az volt csak senki sem szólított így mivel senki sem foglalkozott velem addig), ő egy 2 éves kanca  volt egy csinos kis fejjel. Persze Betyár őt is olyan bunkón fogadta és én pátyolgattam, hogy csak az elején ilyen kegyetlen.

Körülbelül délután járhatott az idő, és újra egy látogatónk érkezett. Viszont én most nem voltam annyira felpörögve mint eddig. Semmi reményt nem láttam annak, hogy engem megvesznek. Úgy se vagyok jó semmire. Viszont a látogató, aki egyébként férfi volt engem méregetett. 

- Hány éves? - kérdezte a férfi.

- 5 éves. Nincs belovagolva se kocsizva.

- Én ezt nem is kérdeztem. - válaszolt a férfi.

- Bocsánat uram, de én azt hittem, hogy érdekli.

- Érdekel is. Viszont nem baj, ha nincs belovagolva majd én belovagolom. - mondta a férfi.

- Akkor megveszi? - kérdezte a gazdám.

- Igen. Természetesen. 

Nem is gondolhatjátok, hogy milyen boldog voltam. Megvettek!! Értitek? És akkor még nem is selytettem, hogy milyen kalandok fognak velem történni a közeljövőben.