Első fejezet

2015.08.05 19:45

Három éves koromban eladtak Mezőhegyesről.

Sajnálatos módon egy kupechez kerültem, és ez a szakasz az életemben nagyon rossz volt. :( .. Ami a legrosszab anyukám nem volt velem. Ráadásul nem is engedték, hogy elköszönjek tőle. Minden olyan gyorsan történt.Egy szörnyű négy lábon gyorsan futó dologra tettek fel. Persze eleinte ellenkeztem, mint a legtöbb ló szokott. A szokásos dolog. Ágaskodás, hátrálás, harapás stb. Hiába ellenkeztem nem volt semmi értelme. A végén előhoztak egy kígyó féleséget és azzal rácsaptak többször is a faromra. Megmondom őszintén nagyon fájt. Ugye amit az emberek elgondolnak annak úgy is kell történnie a lovak szörnyű bánatára. Az utazás is eleinte szörnyű volt. Hirtelen olyan gyorsan ment az a valami. Még a lábamat sem kellett megmozdítanom és már galopp tempóban szálguldottam a démonon (mostantól így nevezem azt a szörnyű teremtést). Az utazás nagyon fáradalmas volt. Mikor megérkeztem leszedtek arról az izéről mármint a démonról. Akkor már nem ellenkeztem. Meg hát nem is lett volna sok erőm mivel az utazás nagyon lefárasztott. Akkor még nem tudtam, hogy soha többé nem látom drága anyámat.

Reggel felébrettem. Egy idegen helyen találtam magam. Idegen hangok, idegen szagok. Emlékeztem, hogy este ide raktak be, de akkor már nem volt elég energiám, hogy megnézzem hol is vagyok. Egy szűk kis boxban találtam magam. Tényleg szűk volt. Alig tudtam megfordulni. Volt egy kis poros széna előttem, meg hát egy kis víz. Jobb mint a semmi. Elkezdtem kóstolgatni a szénát. Háááát.! Mit is mondjak... Nem volt életem étele. Otthon igazából csak füvet legeltünk és néha kaptunk egy kis lucernás szénát. Na az volt mindenki kedvence. Imádtuk! Akkor belémhasított egy idegen érzés ahogy a szénára a fűre gondoltam. Eszembe jutott a tágas legelő, a játszótársaim, végül szeretett anyám. Tegnap reggel még együtt ébredtünk fel. Tegnap még játszottam a barátaimmal, de ez tegnap volt. Hihetetlen, hogy egy délután alatt ennyi minden történhet. Nem tudom mennyit gondolhattam az otthonomra, anyámra és a barátaimra. Csak egy kis idő után vettem észre, hogy nem is egyedül vagyok. Sőt. Jobbról mellettem lévő kicsi boxban egy herélt állt,  mellette meg egy duci kis kanca póni. Bal oldalamról meg egy csinos kis kanca. A heréltet 10 év körül tippelem. A kis pónit kb 4 évre. A csinos kis kancát kb. 8 évre. Kíváncsi szemekkel néztek engem. Megint azt a kínos érzést éreztem amikor megszülettem. Nem értettem, hogy mi néznivaló van bennem. Míg végül kínomban megszólaltam. 

-Öööö. Sziasztok! - mondtam. Most azt gondolhatod, hogy " Ez a ló tud beszélni?" . Nem nem tudok beszélni. Ahogy más lovak sem tudnak. Csak mi lovak egy más nyelven kommunikálunk mint az emberek. Vagyis ezt is lehet beszélésnek hívni. Na mindegy. Inkább folytatom tovább.

-Szia! - üdvözölt engem a kis dagi póni kedvesen - Az én nevem Rozi. Ő itt mellettem Betyár. Melletted meg balról ő ott Maja. Neked mi a neved? 

Ezen nagyon elgondolkoztam. Név....... Nekem valyon mi a nevem? Anyukámnak Bella volt a neve. Viszont engem senki sem nevezett el. Senki sem hívott senkinek, sőt még senki sem foglalkozott velem, és erre csak most jöttem rá mikor kérdik. Egy pillanatig haboztam.

- Nekem még nincs nevem - válaszoltam csügetten.

-Sebaj. - szólalt meg mellettem kedvesen Maja- Majd a gazdánk biztos kitalál neked valami jó kis nevet.

-Pontosabban az én gazdám! - szólalt meg mogorván Betyár, a herélt- Ti nem kelletek neki.

- Jaj már megint kezdi.- szólalt meg unottan Rozi.

Én  nem értettem semmit ebből az egészből. Mi az, hogy nem kellünk neki? Akkor mért vett meg? Csak úgy törtek fel bennem a kérdések. Persze csak gondolatban. Végül egy kis időn után feltettem ezeket hangosan is. Hiszen tudni akartam.

- Tudod kedves.. öm mondanám most a neved csak nem tudom.... - egy kicsit habozott majd folytatta - tudod minket csak azért vett meg, hogy utánna több pénzért adjon el. 

Ezen nagyon megdöbbentem. Hallottam ilyen pletykákat, de sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen emberhez kerülök. Mostmár csak arra számíthatok, hogy valami jó ember vesz meg. Valaki aki sokat foglalkozna velem, valaki aki jó takarmányt ad, valaki aki akar tőllem valamit, nem csak egy ideig becsül. Egy életre való társra vágytam. Ugye ez minden lónak az álma, hogy ilyen emberhez kerüljön. És aki ilyen emberhez került az igazán szerencsésnek mondhatja magát.