Harmadik fejezet

2015.08.06 16:53

Körülbelül este lehetett mikor megérkeztem az új helyemre. 

Nagyon furcsa volt újra tágas helyen lenni. Egy viszonylag nagy karámot képzeljetek el. Jól ki is futkostam magam. Az újdonsűlt gazdám meg nézett. Egy kis idő után lecsillapodtam. Rájöttem, hogy nem is egyedül vagyok. Rajtam kívül egy kanca állt a karámban. Nem értettem, hogy, hogy nem vettem észre. Mondjuk igaz, hogy nem a karám közepén állt hanem a szélén egy kis palatető alatt. A pala tető alatt volt a széna és egy vájúban a víz. Lassan odamentem a kancához és üdvözölni akartam, de ő megelőzött..-Szia! - köszönt barátságosan - Üdv itt! Alig vártam már, hogy legyen valami társam. Tudod pár hónapja egyedül vagyok.

-Szia! Mondd csak milyen a mi gazdánk? - reméltem, hogy ez a kanca nem fog úgy leszólni mint Betyár annak idelyén.

- Ó a mi gazdánk.. Nagyon jól bánik velem. Bár elején szigorú. Amúgy mi a neved? Nekem Dzsina. 

-Nekem Gitta. - válaszoltam.

-Be vagy már lovagolva? - kérdezte. Én igazából nem tudtam, hogy ez mit jelent.. Hmm. Belovaglás. Hallottam már ezt valahol, de sosem tudtam, hogy mit jelent.

- ÖÖöö. Egyenlőre nem is tudom, hogy mit jelent. - válaszoltam sután.

- Oh.! sebaj. Elmagyarázom én. Tudod először nagyon furcsa érzés, mikor a nyerget a hátadra rakják és meghúzzák a hevedert.. na az olyan szörnyű érzés - Nyereg? Heveder? Csupa csupa idegen szó.. De azért tovább figyeltem újdonsült barátnőmre - , de ha már megszoktad igazán csodálatos dolog együttműködni a lovasoddal.

- Akkor gondolom te már be vagy lovaglva.. 

- Igen. Természetesen. Gondolom hamarosan te is beleszel. 

- Igen, valószínűleg . - és alig vártam, hogy én is belegyek lovaglva.

 

Másnap korán keltem. Persze nem magamtól. A gazdám korán kelt és kihozott engem a karámból. Emlékszem régi otthonomban mennyire vágytam rá, hogy foglalkozzanak velem. Viszont most egyáltalán nem. Még aludtam volna tovább Dzsina mellett. Kivezetett engem és kikökötött. A számba próbált gyömöszölni valami vasdarabott. Természetesen ellenkeztem. Olyan magasra emeltem a fejem amilyen magasra csak tudtam, de a gazdám okosabb volt és ügyesen a számba helyezte a vasdarabot. Azt hittem, hogy csak ennyi volt, de rosszul gondoltam. Ezután egy nagy valamit helyezett a hátamra. Szóval ez lenne az a nyereg amit Dzsina mondott. Ezután valami szíjjal a hasam alat erősen meghúzta. Ez nagyon rosszul esett és elkezdtem táncikálni. 

-Hóóóóó!! -csitítgatott engem a gazdám.

Egy idő után megszoktam. Szóval ez lenne az a bizonyos heveder. Csak egy pillanatig bambultam el és a gazdám máris a hátamra pattant. Erre én nagyon megilyedtem és felágaskodtam. A gazdám bírta a strapát, nem esett le. Aztán valami jobra húzta a számat. Elnem tudtam képzelni, hogy mi lehetett az. De kénytelen voltam  arra fordítani a fejem és arra menni. A karám mellett mentünk el. Dzsina ekkor már felébredt és odanyerített nekem. Erre én megáltam gazdám nagy örömére. Ő belevágta a lábát az oldalamba. Erre megugrodtam és kifelé tartottunk a határba. Kint minden jól ment. Már nem akartam ellenkezi. Csak kifelé nem akartam menni, hisz nem akartam otthagyni a társam, de ha már kint van a ló akkor már úgy is mindegy. Mikor visszaértünk a gazdám leápolt és adott nekem egy kis vödör zabott jutalomként. A zab nagyon ízlett. És hát visszagondolva nem is volt olyan szörnyű.